Poliakrilamid(PAM), mint általánosan használt polimer flokkuláns, széles körben használják a különféle szennyvízkezelési forgatókönyvekben. Sok felhasználó azonban a kiválasztási és használati folyamat során félreértésekbe esett. A cikk célja, hogy felfedje ezeket a félreértéseket, és helyes megértést és javaslatokat adjon.
Félreértés 1: Minél nagyobb a molekulatömeg, annál nagyobb a flokkulációs hatékonyság.
A poliakrilamid kiválasztásakor sokan úgy gondolják, hogy a nagyobb molekulatömegű modellnek nagyobb flokkulációs hatékonysággal kell rendelkeznie. Valójában azonban több száz poliakrilamid modell létezik, amelyek alkalmasak különböző vízminőségi körülményekhez. A különféle iparágakban gyárak által termelt szennyvíz jellege eltérő. A különböző víztulajdonságok pH -értéke és specifikus szennyeződései szignifikánsan különböznek. Lehetnek savas, lúgos, semlegesek, vagy tartalmazhatnak olajat, szerves anyagokat, színt, üledéket stb. Ezért egyfajta poliakrilamidnak nehéz kielégíteni az összes szennyvízkezelési igényt. A helyes megközelítés az, hogy a modellt kísérletek útján először válassza ki, majd gépi teszteket végezzen az optimális adag meghatározására a legköltséghatékony hatás elérése érdekében.
Félreértés 2: Minél magasabb a konfigurációs koncentráció, annál jobb
A poliakrilamid megoldások előkészítésekor sok felhasználó úgy gondolja, hogy minél nagyobb a koncentráció, annál jobb a flokkulációs tulajdonságok. Ez a nézet azonban nem helyes. Valójában a PAM -konfiguráció koncentrációját a fajlagos szennyvíz- és iszapfeltételek szerint kell meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a 0,1%-0,3%koncentrációjú PAM-oldatok alkalmasak flokkulálásra és ülepedésre, míg az önkormányzati és ipari iszapok víztelenítésének koncentrációja 0,2%-0,5%. Ha túl sok szennyeződés van a szennyvízben, akkor a PAM koncentrációját megfelelő módon meg kell növelni. Ezért az ésszerű konfigurációs koncentrációt kísérletek segítségével kell meghatározni a felhasználás előtt a legjobb felhasználási hatás biztosítása érdekében.
Félreértés 3: Minél hosszabb az oldási és keverési idő, annál jobb
A poliakrilamid egy fehér kristályos részecske, amelyet a legjobb hatás elérése érdekében teljesen fel kell oldani. Sok felhasználó úgy gondolja, hogy minél hosszabb az oldási és keverési idő, annál jobb, de valójában nem ez a helyzet. Ha a keverési idő túl hosszú, akkor a PAM molekuláris lánc részleges törését okozza, és befolyásolja a flokkulációs teljesítményt. Általánosságban elmondható, hogy az oldódás és a keverési idő nem lehet kevesebb, mint 30 perc, és megfelelő módon kell meghosszabbítani, ha a hőmérséklet télen alacsony. Ha a feloldódás és a keverési idő túl rövid, akkor a PAM nem oldódik teljesen, ami képtelen lesz a szennyvíz gyors flokkulációjának hatékony végrehajtására. Ezért a felhasználóknak biztosítaniuk kell a megfelelő oldódást és a keverési időt, amikor felhasználják a PAM flokkulációs hatásának biztosítása érdekében.
Félreértés 4: Az ionosság/ion végzettség az egyetlen alap a kiválasztáshoz
A poliakrilamid egyik fontos mutatójaként az ionosság a negatív és pozitív ion töltésre és annak töltési sűrűségére utal. Sokan túl sok figyelmet fordítanak az ionosságra a vásárláskor, azt gondolva, hogy minél magasabb. Valójában azonban az ionitás mértéke a molekulatömeg méretéhez kapcsolódik. Minél magasabb az ionosság, annál kisebb a molekulatömeg és annál magasabb az ár. A kiválasztási folyamatban az ionosság mellett más tényezőket is figyelembe kell venni, mint például a speciális vízminőségi feltételek, a flokkulációs hatás követelményei stb. Ezért a modell nem választható ki kizárólag az ionizáció mértéke alapján. További tesztelésre van szükség a szükséges modell meghatározásához.
Mint aflokkuláns, a poliakrilamid fontos szerepet játszik a vízkezelő iparban. Amikor meg kell választania az Önnek megfelelő specifikációkat, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velem.
A postai idő: augusztus-26-2024