Poliakrilamid(PAM), mint általánosan használt polimer flokkulálószert, széles körben használják különféle szennyvízkezelési forgatókönyvekben. Sok felhasználó azonban félreértésbe esett a kiválasztási és felhasználási folyamat során. Ennek a cikknek az a célja, hogy feltárja ezeket a félreértéseket, és helyes megértést és javaslatokat adjon.
1. félreértés: Minél nagyobb a molekulatömeg, annál nagyobb a flokkulációs hatékonyság.
A poliakrilamid kiválasztásakor sokan azt gondolják, hogy a nagyobb molekulatömegű modellnek nagyobb flokkulációs hatékonysággal kell rendelkeznie. Valójában azonban több száz poliakrilamid modell létezik, amelyek különböző vízminőségi feltételekhez alkalmasak. A különböző iparágak gyárai által termelt szennyvíz természete eltérő. A különböző vízminőségek pH-értéke és fajlagos szennyeződései jelentősen eltérnek egymástól. Lehetnek savasak, lúgosak, semlegesek, vagy tartalmazhatnak olajat, szerves anyagot, színezéket, üledéket stb. Ezért nehéz egyetlen típusú poliakrilamidnak minden szennyvízkezelési igényt kielégíteni. A helyes megközelítés az, hogy először kísérletekkel választjuk ki a modellt, majd gépi teszteket hajtunk végre, hogy meghatározzuk az optimális adagolást a legköltséghatékonyabb hatás elérése érdekében.
2. félreértés: Minél magasabb a konfigurációs koncentráció, annál jobb
A poliakrilamid oldatok elkészítésekor sok felhasználó úgy véli, hogy minél nagyobb a koncentráció, annál jobb a flokkulációs tulajdonság. Ez a nézet azonban nem helytálló. Valójában a PAM konfiguráció koncentrációját az adott szennyvíz- és iszapviszonyoknak megfelelően kell meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a 0,1%-0,3%-os koncentrációjú PAM oldatok flokkulációra és ülepítésre alkalmasak, míg a települési és ipari iszap víztelenítésére a koncentráció 0,2%-0,5%. Ha túl sok szennyeződés van a szennyvízben, előfordulhat, hogy a PAM koncentrációját megfelelően növelni kell. Ezért az ésszerű konfigurációs koncentrációt használat előtt kísérletekkel kell meghatározni a legjobb felhasználási hatás biztosítása érdekében.
3. félreértés: Minél hosszabb az oldódási és keverési idő, annál jobb
A poliakrilamid egy fehér kristályos részecske, amelyet teljesen fel kell oldani a legjobb hatás eléréséhez. Sok felhasználó úgy gondolja, hogy minél hosszabb az oldódási és keverési idő, annál jobb, de valójában nem ez a helyzet. Ha a keverési idő túl hosszú, az a PAM molekulalánc részleges megszakadását okozza, és befolyásolja a flokkulációs teljesítményt. Általánosságban elmondható, hogy az oldódási és keverési idő nem lehet kevesebb 30 percnél, és megfelelően meg kell hosszabbítani, ha télen alacsony a hőmérséklet. Ha az oldódási és keverési idő túl rövid, a PAM nem oldódik fel teljesen, ami azt eredményezi, hogy nem lehet hatékonyan végrehajtani a szennyvíz gyors flokkulációját. Ezért a felhasználóknak biztosítaniuk kell a megfelelő oldódási és keverési időt a PAM flokkuláló hatásának biztosítása érdekében.
4. félreértés: Az ionosság/ionfok az egyetlen kiválasztás alapja
A poliakrilamid egyik fontos mutatójaként az ionosság a negatív és pozitív iontöltést, valamint annak töltéssűrűségét jelenti. Sokan túlzottan odafigyelnek az ionosságra vásárláskor, azt gondolva, hogy minél magasabb, annál jobb. Valójában azonban az ionosság mértéke összefügg a molekulatömeg méretével. Minél nagyobb az ionosság, annál kisebb a molekulatömeg, és annál magasabb az ár. A kiválasztási folyamat során az ionosságon kívül más tényezőket is figyelembe kell venni, mint például a sajátos vízminőségi viszonyok, a flokkulációs hatás követelményei stb. Ezért a modell nem választható csak az ionizáció foka alapján. A szükséges modell meghatározásához további vizsgálatok szükségesek.
Mint aflokkulálószer, a poliakrilamid fontos szerepet játszik a vízkezelő iparban. Ha ki szeretné választani az Önnek megfelelő specifikációt, forduljon hozzám.
Feladás időpontja: 2024. augusztus 26