PoliakrilamidA (PAM), mint gyakran használt polimer flokkulálószer, széles körben használatos különféle szennyvíztisztítási forgatókönyvekben. Sok felhasználó azonban félreértésbe keveredett a kiválasztási és használati folyamat során. Ez a cikk célja, hogy feltárja ezeket a félreértéseket, és helyes megértést, valamint javaslatokat adjon.
1. félreértés: Minél nagyobb a molekulatömeg, annál nagyobb a flokkulációs hatékonyság.
A poliakrilamid kiválasztásakor sokan azt gondolják, hogy a nagyobb molekulatömegű modellnek nagyobb flokkulációs hatékonysággal kell rendelkeznie. Valójában azonban több száz poliakrilamid modell létezik, amelyek különböző vízminőségi feltételekhez alkalmasak. A különböző iparágak gyárai által termelt szennyvíz jellege eltérő. A különböző vízminőségek pH-értéke és specifikus szennyeződései jelentősen eltérnek. Lehetnek savasak, lúgosak, semlegesek, vagy tartalmazhatnak olajat, szerves anyagot, színezéket, üledéket stb. Ezért nehéz egyetlen poliakrilamid típusnak kielégíteni az összes szennyvízkezelési igényt. A helyes megközelítés az, hogy először kísérletekkel választják ki a modellt, majd gépi teszteket végeznek az optimális adagolás meghatározása érdekében, hogy a legköltséghatékonyabb hatást érjék el.
2. félreértés: Minél nagyobb a konfigurációkoncentráció, annál jobb
Poliakrilamid oldatok készítésekor sok felhasználó úgy véli, hogy minél magasabb a koncentráció, annál jobbak a flokkulációs tulajdonságok. Ez a nézet azonban nem helytálló. Valójában a PAM konfiguráció koncentrációját az adott szennyvíz- és iszapviszonyoknak megfelelően kell meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a 0,1%-0,3%-os koncentrációjú PAM oldatok alkalmasak flokkulációra és ülepítésre, míg a kommunális és ipari iszap víztelenítésére szolgáló koncentráció 0,2%-0,5%. Ha túl sok szennyeződés van a szennyvízben, a PAM koncentrációját megfelelően növelni kell. Ezért a legjobb felhasználási hatás biztosítása érdekében a felhasználás előtt kísérletekkel kell meghatározni az ésszerű konfigurációs koncentrációt.
3. félreértés: Minél hosszabb az oldódási és keverési idő, annál jobb
A poliakrilamid egy fehér kristályos részecske, amelyet teljesen fel kell oldani a legjobb hatás eléréséhez. Sok felhasználó azt gondolja, hogy minél hosszabb az oldódási és keverési idő, annál jobb, de valójában ez nem így van. Ha a keverési idő túl hosszú, az a PAM molekuláris láncának részleges törését okozza, és befolyásolja a flokkulációs teljesítményt. Általánosságban elmondható, hogy az oldódási és keverési idő nem lehet kevesebb, mint 30 perc, és télen, alacsony hőmérsékleten megfelelően meg kell hosszabbítani. Ha az oldódási és keverési idő túl rövid, a PAM nem oldódik fel teljesen, ami azt eredményezi, hogy a szennyvízben nem lehet hatékonyan és gyorsan flokkulálni. Ezért a felhasználóknak gondoskodniuk kell a megfelelő oldódási és keverési időről a PAM flokkulációs hatásának biztosítása érdekében.
4. félreértés: Az ionicitás/ionos fok az egyetlen kiválasztási alap
A poliakrilamid egyik fontos mutatójaként az ionicitás a negatív és pozitív iontöltésre, valamint annak töltéssűrűségére utal. Sokan túl sok figyelmet fordítanak az ionicitásra vásárláskor, azt gondolva, hogy minél nagyobb, annál jobb. Valójában azonban az ionicitás mértéke a molekulatömeg méretével függ össze. Minél nagyobb az ionicitás, annál kisebb a molekulatömeg, és annál magasabb az ár. A kiválasztási folyamat során az ionicitás mellett más tényezőket is figyelembe kell venni, például a specifikus vízminőségi feltételeket, a flokkulációs hatás követelményeit stb. Ezért a modellt nem lehet kizárólag az ionizáció mértéke alapján kiválasztani. További vizsgálatokra van szükség a szükséges modell meghatározásához.
Mint egyflokkulálószerA poliakrilamid fontos szerepet játszik a vízkezelési iparban. Ha ki kell választania az Önnek megfelelő specifikációkat, kérjük, vegye fel velem a kapcsolatot.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 26.